
A legfontosabb tápanyagról, a fehérjéről írtam itt, és hogy miért jobb az állati eredetű fehérje fogyasztása. Hogy mennyire esszenciális a hús, azt az is tükrözi, hogy az utóbbi időben egyre többen állnak át úgynevezett húsevő diétára (carnivore diet). A húsevő diéta is ketogén diéta, és az a lényege, hogy semmilyen növényi eredetű ételt nem esznek, kizárólag 100%-ban állati eredetű ételeket: hús, belsőségek, kagyló, sajt, tojás stb.
Ez persze még egy ketogén diétázónak is extrém lehet, és nyilván ellentmond szinte mindennek, amit eddig hittünk az egészséges táplálkozásról. Viszont több tényező is van, ami igazolja a létjogosultságát.
Egyre több beszámolót találni az interneten, ami nemcsak hogy azt mondja, hogy a húsevő diétával “túlélnek” az emberek, hanem egyenesen kigyógyulnak betegségekből. Olyan betegségekből, mint pl. cukorbetegség, ízületi gyulladás, sőt depresszió!
Dr. Shawn Baker több, mint 7 éve húsevő diétán van. A weboldalán (meatheals.com) több száz ember beszámolóját olvashatjuk, akik különböző betegségekből gyógyultak meg úgy, hogy kizárólag 100%-ban húst esznek. A beszámolókban olyanokat olvashatunk, hogy javult a hangulatuk, különböző bélproblémáik szűntek meg, kitisztult a bőrük, lefogytak. Ha pedig az interneten, Youtube-on keresgélünk, akkor még több ilyen pozitív beszámolót találunk a húsevő diétáról.

Töltsd le az ingyenes keto bevásárlólistánkat!
Iratkozz fel az email listánkra, küldünk egy ingyenes, nyomtatható ketogén diéta bevásárlólistát az email címedre.
Talán az első gondolatunk rögtön az, hogy nem okoz-e a húsevő diéta vitaminhiányt? Például skorbutot, amit a C-vitamin hiánya okozza. Vilhjalmur Stefansson “The fat of the land” című könyvében arról ír, hogy a kanadai eszkimókkal élt 1910-ben.
A könyvében ezt írja:
“Ha az étrendben szükség lenne szénhidrátra vagy más növényi adalékokra, akkor szegény eszkimók egészségtelenül táplálkoznának. Nyomorult állapotban kellene lenniük. De a valóság az, hogy ők a legegészségesebb emberek, akikkel valaha éltem.”
A könyvben elmondja, hogy az eszkimók nem voltak skorbutosak, kivéve azt a néhány embert, akik a fehéreknek dolgoztak, és az ő ételeiket ették…
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy biztos az eszkimóknak valami más genetikája van, mint nekünk. De nem más a genetikájuk. Azok a kutatók, akik az eszkimók étrendjét követték évekig, szintén arról számoltak be, hogy javult az egészségük. Illetve az interneten található húsevő étrend beszámolókból is látszik, hogy senki nem lett skorbutos.
Először is, a húsevő étrend része, hogy belsőségeket is esznek. (szív, máj, agy). A máj például sok C-vitamint tartalmaz, de még a vázizomzat is tartalmaz valamennyi C-vitamint. Kérdés az, hogy elég-e ennyi C-vitamin?
A glükóz (vércukor) és a C-vitamin struktúrája nagyon hasonló, ezért “versenyeznek” a transzporterekért, vagyis túl sok cukor a vérben azt okozza, hogy nem tud a C-vitamin eljutni a sejtekhez. Azaz minél kevesebb szénhidrátot eszel, annál jobban tud a C-vitamin hasznosulni – tehát annál kevesebb C-vitamint kell enned.

Felüdülés volt amerikai forrásból magyar kutatási anyagot találni. Ez a tanulmány, amit magyarok készítettek, arról szól, hogy 50 paleo-ketogén étrenden lévő embernek mérték és megfelelő mennyiségűnek találták a magnézium szintjét (egy ember kivételével). Ez azért jelentős, mert az amerikaiak 50%-a magnézium hiányos. A tanulmány azt is kimutatta, hogy minél alacsonyabb a vércukor, annál jobb a magnézium szintje.
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a tipikus húsevő diéta maximálisan fedezi a napi vitamin és ásványi anyag szükségleted. (Az ételek balról jobbra: marhahús, marhamáj, tojássárgája, gouda sajt, kagyló)

A táblázatban a jobb oldalon láthatjuk, hogy a napi ajánlott mennyiség hány százalékát fedezi az adott étrend. Feltűnhet, hogy a tiamin (B1-vitamin) csak 54%-ot mutat. Dr. Chris Masterjohn táplálkozáskutató szerint a szénhidrát elégetéséhez kétszer annyi tiaminra van szükségünk mint a zsír elégetéséhez, úgyhogy megint csak az a konklúzió, hogy ha nem eszünk szénhidrátot, akkor kevesebb tiamin is elég.
Mi a helyzet a rostokkal?
Hiszen eddig azt hallottuk, hogy “sok rostot kell enni”, és a rost egészséges. Ez a tanulmány azt mutatta ki, hogy a megemészthetetlen rost megköti a magnéziumot, tehát a kevesebb rost támogatja a megfelelő magnézium szintet.
Rendben, de aki nem eszik elég rostot, annak biztosan szorulása van, ugye? Hiszen már az 50-es évektől ezt mondják a gabonapehely reklámokban, és ugye a reklámok nem hazudnak…
Ebben a tanulmányban 62 embert vizsgáltak rostbevitel szempontjából. A csoport összes tagjának volt valamilyen prolémája (pl. szorulás, végbél vérzése stb.) A vizsgált alanyoknak különböző mértékű volt a rostbevitele, és ebben benne volt, hogy bizonyos embereknek nulla volt a rostbevitelük. Az eredmény az lett, hogy akiknél növelték a rostbevitelt, azoknál rosszabbak lettek a tünetek, akik pedig nulla rostot ettek, azoknál mindenkinél 100%-ban megszűntek a tünetek.
Konstantin Monastyrsky “Fiber Menace” című könyve szintén ezzel a témával foglalkozik, azaz hogy mennyi betegséget okozhat a túl sok rost.
Mi a helyzet a bélflórával? Hiszen a jótékony bélbaktériumoknak a rostok adnak megfelelő közeget.
Ez a tanulmány azt mutatta ki, hogy a kanadai eszkimóknak (akik ugye nulla rostot esznek) is teljesen egészséges a bélflórájuk, kivéve, hogy nem annyira változatos, hogy támogatná a szénhidrát anyagcserét. Dehát ugye szénhidrátot ők nem is esznek, és nekünk sincs szükségünk rá.
Az nem annyira meglepő, hogy az átlagos hulladék étrendről (cukor, liszt stb.) húsevő diétára átállni egy pozitív lépés. Ami viszont meglepő, hogy olyan embereknek is javult az egészsége, akik a tiszta hús + zöldség étrendről átálltak húsevő diétára.
Hogyan lehetséges ez?
Az igazság az, hogy semmilyen élőlény nem szereti, ha megeszik. Viszont amíg a gazella el tud menekülni a ragadozótól, addig a növények csak egyféleképpen tudnak védekezni: biológiai hadviselés. Azon túl, hogy bizonyos növények tüskéket növesztenek, a növények alapvetően kiváló kémikusok.
A világon minden növény termel valamilyen mérget, és ezzel védekezik, hogy ne egyék meg. Ezek a mérgek különböző mértékűek lehetnek (gondoljunk az extrém mérgező gombákra és növényekre, amik akár rövid idő alatt is halálhoz vezetnek, ha megesszük).
Más növények pedig csak kisebb mértékben tartalmaznak mérgeket. Illetve ezekre a növényi mérgekre minden ember szervezete máshogy reagálhat. A lime olyan vegyületet termel, ami bizonyos embereknél fényérzékenységet vált ki, és komoly égési sérülései keletkeznek a sima napsütéstől.
Ebben a tanulmányban arról írnak, hogy a tipikus amerikai étrendben lévő rovarirtó méreganyagok 99,99%-át a növények termelik természetes módon. Ezek a méreganyagok a mindennapi ételeinkben benne vannak, 57 különböző növényi alapú ételt sorol fel – zöldségeket és gyümölcsöket. Csak a sima káposzta 49 különböző rovarirtó méreganyagot termel.
Mielőtt nagyon megijednénk a zöldségektől, azt azért érdemes tudni, hogy mi nem vagyunk rovarok. És bizonyos mértékű stressz a szervezetnek (méreganyag által okozott stressz) még jótékony is lehet.
Amikor elvágják a brokkolit, akkor egy rovarirtó méreganyag termelődik benne. Ez a méreganyag megöli a kisebb élősködőket, de az ember számára ez a méreganyag jótékony lehet. Ennek az enyhe stressznek a hatására a mi szervezetünk erősebb lesz, és ezért a brokkoli például jó a rák elleni küzdelemben.
De miután az ezernyi növény ezerféle méreganyagot termel a növényevő állatok elleni védekezéshez, ezért nem lehet elmondani, hogy az összes növényi méreganyag olyan jótékony hatással van minden ember számára, mint mondjuk a brokkoli.
Másik fontos szempont, hogy a növények gátolhatják a vitaminok és ásványi anyagok felszívódását. Ez a tanulmány azt mutatta ki, hogy ha az osztrigát babbal esszük, akkor csak fele annyi cink tud felszívódni az osztrigából. Ha pedig kukorica tortillával esszük, akkor szinte nulla cink tud felszívódni.
Egy másik káros, növényekben lévő anyag az oxalát kristályok, ami megtalálható a spenótban, kesudióban, mandulában, krumpliban, földimogyoróban, fekete teában. Ha meg tudsz enni kb. 2,5 kg spenótot, akkor 50% az esélye hogy meghalsz az oxalát miatt. És ha nem is halunk meg némi spenóttól, a megevett oxalát kristályok 4%-a felhalmozódik a szervezetben, és olyan szövetekben lerakódik, mint a bőr, a csontok, a mellszövet és a mirigyeink. A mellszövetben felgyülemlő oxalátot összefüggésbe hozták a mellrákkal, a vesében felgyülemlő oxalát pedig vesekövet okozhat. A vesekövek 70 – 80%-a kalcium-oxalátból van.
Tehát összefoglalva, a növények sem szeretik, ha megeszik őket, és minden egyes növény termel valamilyen méreganyagot, amivel védekezik. Ami az egyik embernek jótékony hatással lehet a szervezetére, az egy másik embernek már túl sok méreganyag lehet. Még akkor is, ha ez a méreganyag teljesen természetes úton termelődik a növényben.